AKTUÁLIS

Jubilál a Furmint Február

BORIGO: A honi fogyasztók hogyan viszonyulnak a furminthoz, nyilván jobban ismerik, épp’ jórészt a FF-nak köszönhetően, de mennyire penetrálódott a szélesebb rétegekben és milyen típust preferálnak inkább, a szikárat vagy a kis maradékcukorral színezettet?

KD: Tapasztalatom szerint a furmint a szélesebb rétegekben is javított a pozícióján az elmúlt években, ez nagyban köszönhető annak is, hogy egyre több helyen lehet pohárra is kóstolni, és itt most nem csak a legtrendibb éttermekre gondolok. Sokáig a ’szikár’ volt a fő vonulat, de az utóbbi 1-2 évben érzek egyfajta előretörést a kis maradék cukor felé, ami persze sokszor nem tudatos döntés, sokkal inkább évjárati hatás. Ezen kívül még lényeges folyamat az erős hordóhasználat visszaszorulása a 10 évvel ezelőtti furmint ’etalon’ képhez képest. Összességében egyre többen fogyasztanak furmintot, de munka még akad bőven.

BORIGO: A furmint tkp. egy nemzeti egyenértékes, a cél legalábbis az, hogy ő legyen A Magyar Bor, mint a GV az osztrákoknál, egy egységes, definiált, állandó középízű, jó italú bor, ami kiváló, és mindenkinek Magyarország szinonimáját jelenti. Alkalmas-e erre?


KD: Az én véleményem szerint a zászlóshajó szerepre alkalmas lenne, de pl. az állandó középízt és jól ihatóságot nehéz lesz általánosságban hozni. A hazai furmint termelők (és ez különösen igaz Tokajra) nagyon sok szempontból megosztottak, és igen sokszínűek, ezért egységes stílust elvárni tőlük teljesen értelmetlen és egyben irreális elvárás is. A magyar bor sokkal összetettebb és változatosabb, mint az osztrák….. mindenképpen üdvözítendő lenne egyfajta megtisztulás középtávon (pl. fajták, borvidékek vagy stílusok terén), de egy fajta köré építeni a teljes hazai bormarketinget lehetetlen küldetés lenne, mert alapból több lenne az ellensége, mint a támogatója.

BORIGO: Mennyire, milyen tempóban öregedik, meddig él a furmint?

KD: Nem egész 20 éves tapasztalatunk van erre, de ezek alapján illetve pl. olyan termelők még forgalmi tételei alapján, mint Lenkey Géza, a furmint igen jól érlelhető. Az más kérdés, hogy az általános piaci folyamatok nem igazán keresik az érleltebb borokat, illetve semmiképpen nem szeretnének a fogyasztók maguk borokat érlelni, vagy borokba hosszabb távon pénzt fektetni. Ha pedig nem csak a száraz furmintokat nézzük, hanem az aszúkat is, akkor egyértelmű, hogy aszúként a furmint a világ egyik legjobban érlelhető fajtája.

BORIGO: Mennyire vagy megelégedve a magyar bormarketing állapotával és a fejlődésével, kap-e a furmint annyi támogatást, ami egy ilyen nemzeti bor-törekvésnek megfelelne?

KD: A magyar bormarketing állapotával és fejlődésével egyáltalán nem vagyok megelégedve, ágazatilag ilyen szempontból hatalmas problémák és hiányosságok vannak szerintem. Ezekhez a problémákhoz képest a magyar borok minősége sokszor igen jó, kérdés persze az, hogy egy hatékony marketinggel, és megbízható háttérországgal még mennyivel jobb is lehetne. Ami ma bormarketing van az szinte kizárólag a hazai borászoknak, és a folyamatosan fejlődő gasztronómiánknak köszönhetjük, illetve néhány megszállottnak, akiknek nagy része ezt szerelemből csinálja. A támogatás mértéke még lehet, hogy elég is lenne, ha látszana a folyamatosság, illetve megszűnne a szétaprózódás, és a rövid távú egyéni érdekek előtérbe helyezése. Hatalmas szükség lenne egy erős és határozott hazai bormarketingre, de nem vagyok benne biztos, hogy ez a feladat nem a gyerekeinkre mrad majd.

BORIGO: A külpiaci törekvések, mint a FurmintUSA kap-e elég támogatást?

KD: A pontos támogatási összegekbe nem látok bele. A FurmintUSA és egyéb külföldi projektek értek el apró sikereket, de lényeges áttörést én egyik piacon sem látok, ami véleményem szerint nem elsősorban a projektek hibája, itt is inkább a folyamatosság, tervezhetőség és tudatosság a legnagyobb hiányosságunk.

BORIGO: Van egy hárslevelű-fan-tábor is, akik szerint a hárs jobb lenne, te mit gondolsz?
KD: Én is nagyon szeretem a hárslevelűt és az egyik aktuális nagy kedvenc boromban pl. 70% furmint mellett, gyönyörűen virgonckodik 30% hárslevelű is. Ami biztos, szükség van a hárslevelűre, érdemes odafigyelni rá, várhatóan növekedni fog az aránya és jó eséllyel sok furmint mellé bekerül a házasításokba is. De én nem hiszem, hogy jobb lenne a furmintnál (ami persze eleve nagyon relatív,) és azt sem hiszem, hogy termelési mennyiségben bármikor megközelítené azt. A hárslevelűre és furmintra együtt van szükségünk és nem egymás helyett, ezért ezt a vitát bizonyos szempontból értelmetlennek gondolom.